Posztok / Utazás / Egy új élmény. Először voltunk Afrikában, pontosan Marokkóban

Egy új élmény. Először voltunk Afrikában, pontosan Marokkóban

június 1, 2020 — by Patrik László

Ez volt az első afrikai utazásunk párommal és felejthetetlen élményt nyújtott, hisz ez nem az 5*-os, strandolós, hotelben maradós, afrikai kirakat célpont, hanem megmutatja Észak-Afrika igazi arcát, ha az ember átlát a turista lekváron. Ehhez hűen nem is akartunk csilli-villi időt itt tölteni, hanem minél inkább átélni a hely sajátos atmoszféráját.

Ryanair-rel repültünk Frankfurt Hahn-ból március 19-én és 26-án vissza. A marrákesi repülőtérnél eddig kevés szebbet láttam. Itt érdemes valamennyi pénzt váltani, ha az ember taxival tervezi a városba való bejutást. Itt érdemes egyből SIM kártyát is venni, ami 5 euró és van rajta 5 GB adatforgalom. Az internet meg hol volt hol nem volt, de megnyugtató volt, hogy van rá remény, hogy előbb-utóbb talán lesz térerő.
Euróval sehol nem szabad fizetni, mert átvernek vele vagy nem adnak egyszerűen vissza. A városra nagyon jellemzőek az önkéntes “túrigájdok”, akik csak arra várnak, hogy megálljon a taxid, ami szándékosan kicsit odébb rak le a szállásodtól, hogy az semmiből ott termő helyi “gájd” elvezessen a szállásodhoz. A végén persze tartja a markát és 50-60 Dirham alatt nehéz lesz lerázni a jólelkű segítőnket. Jól ki van találva itt a lehúzós rendszer, de 2 nap után már hozzászokik az ember és egy laza “hagyjál már békén tesó” pillantással szereli le majd le az utcán ácsorgó fiatalokat. A taxi viteldíja is alku tárgya, de turistaként 90-100 Dirham alatt nehéz megúszni, szóval előny a nagy szakáll és az arab nyelv. 😀

A túránkat megpróbáltuk minél low-budget-esre kihozni, így ehhez igazodva kimondottan egy hostelben akartunk megszállni. A választásunk végül a Kammy Hostel-re esett, ami szinte a Medina közepén volt, például a Jemaa el-Fna 5 perc, a Museum de Marrakech 10 perc, a Le Jardin Secret szintén 10 perc volt gyalog. A szállás tiszta, a reggeli kicsit kevés, de benne van az árban és finom. Ami meglepett, hogy szinte mindig volt forró víz a két zuhanyzóban (ettől párom kicsit tartott, mert fázós teremtés szegényem). Az ár pedig számunkra nagyon kedvező volt, 54 eurót fizettünk 2 ágyért a 8 ágyas szobában a 7 napra. Nyugodtan ajánlom a szállást a kalandvágyóbbaknak, a személyzet is nagyon laza és segítőkész. Az itt megszálló vendégek közül is szert lehet tenni pár barátra vagy érdekes történeteket hallgatni este teázás közben.

Mivel nagyon hosszú lenne leírni az egész marokkói túrát egy bejegyzésben, két részre fogom szedni. Az első rész mondjuk legyen maga Marrákes.

Kezdjük is az első, talán leglátványosabb részével, ami maga a Medina a Jemaa el-Fna-val. Ez lesz az alacsonyköltségvetésű Gucci, Nike, LV és Prada rajongó paradicsoma. Minden sarkon belefuthatunk a világmárkák “original fake from Morocco” képviseleteivel. A leggyakoribb mondat, amit ezen a részen hallani fogunk az a : “Democratic price”. Tényleg az, ha eltekintünk attól, hogy a portéka többsége a sarki kínai minőségét sem éri el. Majd elfelejtettem mondani, azaz írni, hogy az alku itt kötelező, de annyira, hogy még az eladó is felhívja rá a figyelmet, ha eredeti áron akarod megvenni a kiszemelt dolgot. Nem tudom miért, de szerintem rohadtul élvezik, vagy csak mazochisták. Párom annyira konok, hogy az egyik helyi “táska-cipő-ruha-szuvenír díler”, feladta pedig 1,5 órát izzadt, hogy eladjon neki valamit. Na ő mondta, hogy ritka az ilyen látogató errefelé és élvezte, de elfáradt. Éjszaka a piac, ami egy igazi éltre szóló élményt okoz, főleg ha az ember beül az egyik étterembe és lehúzzák mint a Wc-t. Erre oda kell figyelni, mert egy jól kifejlesztett stratégia alapján működik az összes. Az egyik srác behív a “democratic price, organic fodd és very romantic place” szállóigével. Az ember rendel mondjuk csirkét kuszkusszal és üditővel, aminek az ára legyen mondjuk 100 Dirham, ami nem olyan vészes. Na de itt jön a csavar, mert a pincér lerak az asztalodra grillezett padlizsánt, olívabogyókat, kenyeret, marokkói salátát meg még ki tudja mit. A végén meg kap az ember egy jó kis 2-300 Dirham-os cetlit, de még akkor is erősködnek, ha a csalihoz hozzá sem nyúlsz. Két lehetőség van: a, lenyeli az ember a békát és fizet vagy b, rendőrt hív az ember, mert a turistákat úgy védik mint a saját gyereküket és tőlük még a bandita éttermesek is félnek. Ugyanígy oda kell figyelni a nappal praktizáló majmos-kígyós-hennás maffiára is, mert kérdezés nélkül odaadják-rádrakják-összefestenek és persze itt semmi sincs ingyen. Amit érdemes kipróbálni az a narancslé, de csak amit a szemed előtt facsarnak ki. 10 Dirham a nagy, kábé fél literes és tényleg isteni finom. A kaja árak amúgy nem vészesek, lehet pizzát enni egészen 10 Dirhamtól egészen 50ig, nagyban függ, hogy hol eszik az ember. Két személyre egy jobbnak mondható étteremben olyan átlag 100-150 Dirhamot fizettünk. Vannak szupermarketek is, az egyik elég közel van Koutoubia Minaret-hez és minden van, ami szemnek-szájnak-májnak ingere ( egy lezárt részben adnak el sört, rövidet és bort). Következen pár kép, amit a Medinában csavarogva készítettünk:

 

A többi helyszínt meg csak gyorsan összecsapom, mert tuti unod már a sok szöveget. A belépők a városban olyan 50-70 Dirham körül mozognak. A zárójeles részben a 10-es skálán, tőlem kapott pontok vannak, ami erősen személyes vélemény és nem akarok vitát. Ha valakinek van valami konkrétabb kérdése szívesen válaszolok kommentben. 😀
Mi voltunk a Le Jardin Secretben (10/7), a Museé de Marrakech-ben (10/5), a Palais de la Bahia-ban (10/9) és a talán legismertebb helyen a Jardin Majorelle-ben is (10/10).
Az utóbbiról írnék egy kicsit részletesebben is, mert talán Yves Saint Laurent révén ez a legismertebb látnivaló itt. 10 pontot adtam, de a tömeg miatt simán lehetne 5-6 is, de ez nem a kert hibája. Reggel 9 órára értünk ide, de már ekkor is 1-200 méteres sor fogadott minket, ami ellenére meglepően gyorsan bejutottunk (15 perc, ami mondjuk egy magyar helyen legalább 1,5 óra lett volna, egy kormány ablaknál minimum 5 év letöltendő). Bent persze mindenhol emberek voltak, de maga a kert gyönyürű. A kertet a hazautazásunk napjára hagytuk (nagy hiba), így sajnos nem maradt időnk az YSL múzeumra, mondjuk a Berber múzeumot a tömeg láttán meg sem próbáltuk (a szardíniás doboz érzés inkluzív volt).

Következenk a képek:

 

Na ennyi lenne az első rész. A következő részben a városon kívül tett túráinkról fogok írni.

Megosztás

Hírlevél

This is the exact time you left. I'm gonna send you back at exactly the same time. It's be like you never left. (HU)